Ahogy az Ősz berohant hozzánk, s ahogy az email címünk változása röpke rosszkedvet okozott- úgy jött az ötlet erre a fotós feladatra…

Mindenkinek, magamnak…

Mit mutat nekünk ez a fotó?

Hangulatok, érzések, színek, események, emberek – mennyi mindent képes felidézni…

Ha van kedved játszani, írd le kérlek az összeset..!

Ha leírtál mindent, pihenj egyet…!

Majd vedd elő a listádat, és nézd egy kicsit kívülről a leírt szavakat…!

Mit tükröznek? Az árnyékot vagy a fényt; az elmúlást vagy a változást; a

mozgást vagy a mozdulatlanságot; a múltat vagy a jövőt...?

Vagy mindkettőt?

„Az, hogy a környező világot hogyan látjuk, csak rajtunk áll. Bennünk zajlanak le a minket körülvevő események. Adottságainktól függ, hogyan megy ez végbe bennünk. „Vizsgáljuk” meg, pl. a látást.

Ahhoz, hogy lássunk, szükségünk van a fényre. Fény nem más, mint az elektromágneses sugárzás látható tartománya. (Ugyanebbe a körbe tartoznak a látható fény mellett a rádióhullámok, mikrohullámok, infravörös sugárzás, UV sugárzás, röntgen, stb.) A színeket, amelyeket érzékelünk, azért tudjuk megkülönböztetni egymástól, mert minden színnek más a hullámhossza, más a rezgésszáma. Ezek a hullámok olyanok, akár a víz hullámai. Gyorsabban vagy lassabban mozoghatnak.

Tehát a színek, mint „azok”, nem is léteznek. Szemünk érzékeli a más-más frekvencián hullámzó fényt, majd továbbítja az agynak, az pedig számunkra használhatóvá teszi, „emberi nyelvre fordítja”. Mondhatni, agyunk színezi ki az elektromágneses hullámokat.

Csak azt láthatjuk, tapasztalhatjuk, ami eleve bennünk van. Ez vonatkozik nem csak a látásra, hanem mindenre, amit érzékelünk. Akár hangról, hőmérsékletről, vagy másról van szó, minden csak rezgés, amit az agyunk interpretál, így teremtve számunkra egy világot.

Az egész világ bennünk van.

Ahogyan agyunkkal megteremtjük a számunkra használható fizikai világot, úgy teremtjük meg elménkkel az életünket.

Hiedelmeink, értékeink, belső stratégiáink, ahogyan döntést hozunk, énképünk, vagy pl. az, hogy mit gondolunk arról, hogy milyen a világgal való kapcsolatunk, stb. - vagyis a „belső programozásunk” nagyban befolyásolja az elménk működését.

Gondolatainkkal formáljuk, alakítjuk az életünket.

Ha kihagyjuk saját magunk felé irányuló, elfogult érzelmeinket, és pusztán tényszerűen figyeljük önmagunkat, a valóságnak megfelelően fogjuk látni az életünket.

Tisztán átlátjuk; mi teremtjük azt, ami az életünkben történik, és rajtunk múlik annak átalakítása, változtatása.

Ekkor végre észrevesszük, hogy a sivatagon kívül léteznek hegyek, völgyek, tengerek.”

(www.eletvaltozas.com)

Kányádi Sándor: Valami készül

Elszállt a fecske,
üres a fészke,
de mintha most is
itt ficserészne,
úgy kél a nap,
és úgy jön az este,
mintha még nálunk
volna a fecske.
Még egyelőre
minden a régi,
bár a szúnyog már
bőrét nem félti,
és a szellő is
be-beáll szélnek,
fákon a lombok
remegnek, félnek.
Valami titkon,
valami készül:
itt-ott a dombon
már egy-egy csősz ül:

Nézd csak a tájat,
de szépen őszül.