Novák Ágota
Harmadik lányként, nem várt, késői gyerekként születtem Körmenden 1967.12.21-én.
Nem emlékszem olyan gyerekkori vágyaimra, hogy bármikor is Anya szerettem volna lenni - valahol elveszett az a kislányokkal veleszületett természetes anyaság-érzésük…
Királylányt azért rajzoltam, és sok-sok virágot; és orvos akartam lenni.
Vannak területek az életemben, amelyek gyerekkorom óta szabad utat kaphattak- a kreativitás, nyitottság más emberek felé, tudásvágy..
És voltak természetesen tiltott, és elkerülendő utak is. Ilyen volt a nővé válásom, majd az Anyává válásom útja is.
Nagy trauma volt a 9 éves koromban jelentkező menstruációm, olyannyira, hogy 2 évig titkoltam a barátnőim előtt is.
Testem általam nagynak, kereknek, csúnyának tartott részeit éveken át takargattam.
17,5 éves koromban kezdődő szerelmi életemet a nagy , szenvedélyes, éveken át tartó függőkapcsolatok jellemezték, persze nagy csalódásokkal, s mély depressziókkal.
A gimnázium után Védőnői diplomát szereztem a SOTE Egészségügyi Főiskolai karán, Budapesten. Főiskola után hamar férjhez mentem, -s mint a jó kislányok, akik jól tanultak, szót fogadtak, - vártam, hogy szabályszerűen jelentkezik a jutalom, és jönnek a gyerekek…
( S a feledés homályába merült a főiskolai éveimben attól való rettegésem, hogy az iskola vége előtt teherbe esek…, s dupla gumit huzattam szerelmem férfiasságára.)
De hát a félelmek nem oldódnak csak úgy meg maguktól, és folyton folyvást jelentkeznek mindenféle utat találva.
Így akkor nehéz- lehetetlen- volt felfedeznem férjem oligospemiájában ( alig volt életképes, egészséges formájú spermium a megtermékenyítéshez) az én félelmeimet.
A házasságunk első félévében felfedezett probléma évekre adott tevékenységi területeket: sérvműtét, petevezeték átfújások, mesterséges megtermékenyítések, különböző andrológiai, nőgyógyászati kezelések, majd végül a lombikbaba program.
Itt kezdődőtt mély álmomból való felébredésem.
Az első 2 megtermékenyítés férjem heréjéből vett spermiumokkal sikertelen volt- a petricsészében - tőlem külön- a petesejtjeim ellenálltak a befogadásnak. Megcsendült egy apró harang bennem- nálam is lehetnek gondok?!
Hiába vagyok egészségesnek kikiáltva a nőgyógyászok által, mégsem termékenyültek meg ezek az egészséges petesejtjeim…
De aztán elhalkult a csengő a fejemben, mert egy idegen donor által mégis megtörtént a megtermékenyülés, és valaki bennem növekedni kezdett…
Nőtt is 9 hétig – nagyon nagy görcsök és fájdalmak között – majd megadta magát az ellenerőknek.
8 hónapig belül sírtam elvesztett magzatom után. Majd egy átzokogott Konferencia után - aminek a témája a magzati veszteségek volt- 2 napon belül már pszichológusnál ültem.
S elkezdődött életemnek az a része, amikor már nem volt választásom- rá kellett, hogy nézzek az életemre, a választásaimra , döntéseimre, félelmeimre – bárhonnan eredtek. Ez a folyamat megértést , veszteségeket, elengedéseket, megbocsájtást, szabadságot, békét hozott – és ez a mai napig tart.
Elváltam, elkezdtem asztrológiai tanulmányaimat, elvégeztem a Károly Gáspár Egyetem Mentalhigiene szakát, egy Jógaiskolát. Jártam fókuszolásra, családállításra, transztáncra, tanításokra.
Örökké hálás leszek azoknak az embereknek, akiktől a legtöbbet tanultam magamról , a világról: Dr. Szabó Ágnes pszichiáter, Szemes Gabriella pszichológus, Takács Tibor asztrológus-tanár, Dr.Grezsa Ferenc pszichiáter-tanár, F. Galló Béla és Obendorfer Attila mestereim.
7 éve új kapcsolatban, házasságban élek. S persze ! itt is jelen volt az oligospermia- mutatva, hogy még dolgoznom kell magamon- „hisz ami kint, az bent!”
Párom félelmei az én félelmeim is- pedig azt hittem, hogy már mennyi mindent felfedeztem,megoldottam, meggyógyítottam.
2 éves a kisfiunk, akit örökbe fogadtunk.
Már nem akartam, és nem tudtam várni, hogy természetes módon megfoganjon nálunk egy lélek.
Kisfiunk érkezése nagy erővel hozott fel még gyógyulásra váró régi sebeket- ezeket gyógyítom , és az ő jelenléte is gyógyító hatású. ( Kapcsolatokban sérülünk, és kapcsolatokban gyógyulunk).
Nem megoldott feladat számomra a megfoganva Anyává válás útja. De hosszú utat tettem meg, és el tudom kísérni ezen az úton azokat a nőket, akik szintén elakadtak valahol a termékenységükben. 15éven keresztül beszélgettem hivatásszerűen olyan nőkkel, lányokkal, asszonyokkal (13-56 éves korig), akik nem tudták vállalni megfogant gyermeküket, és terhességüket megszakíttatták.
Megtapasztaltam az érem mindkét oldalát, ahol a gyermek elutasításának a formája volt „csak” más…
Kriszti barátnőmmel 10éve ismerjük egymást, s mindig kapcsolódtak önfelfedező útjaink.
Hiszünk abban, hogy a gyermektelenség gátja, amely mögött oly sok szenvedés van- egyben lehetőséget ad életünk megismerésére, pozitív átalakítására, belső gátjaink oldására.
„ Egy olyan társadalomban, amely megköveteli, hogy felgyorsult tempóban éljük életünk, a tempó és a dolgoktól való függés annyira eltompít bennünket, hogy saját érzéseink iránt is érzéketlenné válunk.
Ilyen körülmények között gyakorlatilag lehetetlen testünkkel foglalkozni, kapcsolatban maradni a szívünkkel, és még inkább lehetetlen kapcsolatot kialakítani másokkal és a földdel” ( Jack Kornfield)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése