AZ ÖNISMERETRŐL EGY KÖNYVAJÁNLÓ KAPCSÁN

Kígyós Éva, Kaló Jenő, Popper Péter: Önként vállalt vakság – Menekülés a hétköznapokba c. könyvük alapján ( részletek)

„Az emberi lélek a sötétségben szunnyad vakon és tudatlanul, álmaink rémképei vagy bűbájos jelenségei között ”-írja Hamvas Béla.

„Önként vállalt ez a vakság vagy a sors fogja le a szemünket? Miért menekül a mai ember a hétköznapokba, a munkába, a szenvedélybe, a pótcselekvésekbe, a rutinba, a látszólagos biztonságba?

És az ember menekül önmaga elől, menekül az árnyéka elől.

Ez a látni nem akarás okozza, hogy az ember nem konfrontálódik a saját árnyékával, nem tudatosodik, nem találkozik  önmagával.

Ez az önként vállalt vakság, és ez ma a nyugati típusú társadalom legnagyobb problémája. Egyetlen út van , melyen járva az ember aztán látni kezd. Ez az önismeret útja.

Lehet kapkodni mindenfele, belekapni mindenféle új lehetőségbe, tanba, vallásba, de az önmegismerés nem kihagyható faktor.”( Matolcsi –Papp Zoltán a Mesterkurzus fő szervezője)

                                                                          *

„Valamennyien saját életünk hősei, főszereplői vagyunk. Nincs kis vagy nagy hősiesség. Mindenkinek a saját küszöbét a legnehezebb átlépni, a saját érzelmeinek, szokásainak, gondolatainak  megváltoztatása tűnik szinte lehetetlennek.

De csak ez vezet el a többi lépcsőhöz, ahol megtalálhatjuk saját életünk lehetőségeit, az utunkat.

Bár ez az út nem könnyű, de mégis sokkal könnyebb ezen járni, mint elsüllyedni a hétköznapjainkban, és elveszteni mindazt, ami emberi örökségünk. Azt a biztos tudást, hogy itt a földön a legfontosabb feladatunk a fejlődés, a jobb emberré válás útja.” ( Dr. Kígyós Éva)

                                                                         *

„A hétköznapokba való menekülés nem más, mint egy rutinosan és beszabályozottan fenntartott életvitel.

Mire jó ez nekünk? Mi ennek a haszna?

Az egyik lehetséges válasz, hogy a kiszámíthatóságnak biztonság látszata van. Azt üzeni, hogy nem kell foglalkoznom olyan kellemetlen kérdésekkel, hogy miért is születtem erre a földre? Miért élek? Mi a dolgom? Ki vagyok én?

Az önismerettel az a probléma, hogy megláthatunk olyan tartalmakat magunkkal kapcsolatban, amelyeket félünk meglátni. Szembenézni valamivel, ami félelmetes, ismeretlen - az nehéz.

Ha az önismeret fontossá válik a számunkra, akkor szembe kell néznünk azzal, hogy nap, mint nap változunk.

Ahhoz, hogy (ismét) teljessé váljunk, hogy visszajussunk ahhoz a felismeréshez, hogy én magam vagyok a lélek, aki bennem él, aki bennem lélegzik, akkor a másik felemet, amit elvesztettem, megtagadtam –vissza kellene fogadni. Ahhoz azonban, hogy visszafogadjam, sokkal nyitottabbnak, sokkal rugalmasabbnak, és sokkal megértőbbnek kellene lennem önmagam felé, mint amilyen vagyok.

Önmagunk szeretete létfontosságú, ugyanis ha én nem szeretem önmagamat, akkor nem szeretem a tükörképemet se- a másik embert. Márpedig minden ember a tükörképem. Mindenki engem tükröz valamilyen szinten, valamilyen szempontból.

Szoktam mondani a tanítványaimnak, hogy képzeljük el, hogy hatalmas tükrök vagyunk, és hogy valamilyen okból szilánkokra töredeztünk.

Melyikünk nem tükrözi a fényt?

Legfeljebb néha felhördülünk, hogy az a szilánk, aki éppen mellettünk van, nagyon böki az oldalunkat. De mindegyik a fényt tükrözi.”   ( Kalo Jenő)

                                                                          *

„Ha én ördög lennék, és kapnék egy megbízást egy még nagyobb ördögtől, hogy tegyem tönkre az Isten által teremtett világot, pontosan azt csinálnám, amit most az ember: siettetnék.

Gyorsítanám a fejlődést, az élményeket, az információkat, a történéseket, az érzelmi hatásokat, pörgetni kezdeném a világot. És addig pörgetném, amíg ennek a pörgésnek a sebessége meghaladja az emberi agy élmény-földolgozási képességét, az érzelmi teherbírását. Amíg minden tönkre megy.

Ha állandóan csinálni kell valamit, ha állandóan restanciában vagyok, ha állandóan elmulasztott kötelességeim után rohangálok, nem veszem észre, hogy milyen lényeges dolgok történnek az életemben.

Ugyanis a lényeges dolgok csöndben történnek.

És ha a zaj elfedi az életet, a hétköznapot, akkor elfedi mindazt, ami lényeges, ami készül az emberben , amit idejében észre lehetne venni, ha nem menekülne el a csendtől, ha tudna egy kicsit befelé figyelni.” 

(Popper Péter)

             - Mit tehetek azért, hogy felkeljen a Nap?

             - Semmit.

            - Akkor miért kell végeznem a nehéz koncentrációs és meditációs gyakorlatokat?

           - Hogy biztosan ébren legyél, amikor felkel a Nap.