Mi újság a házunk táján?

Kedves Olvasóink (akik esetleg szeretnének olvasgatni a blogon, de nem tudnak, mert nincs mit :)!

Szeretnénk megosztani Veletek, mi történt azóta, hogy utoljára írtunk, majd azt is, miért nem írunk folyamatosan bejegyzéseket.

Egyrészt végigkísértük az első csoportot, akik vállalkoztak erre az Útra velünk. Hat hónapon át dolgoztunk együtt: minden hónapban egy alkalommal találkoztunk csoportban, és egy idő után mindenki kapott egyéni figyelmet és feladatokat is. Két alkalom között is fontos munka folyt otthon előre megadott szempontok alapján.
Szerintünk nagyon jól sikerült a közös "Útonjárás", és mondanom sem kell, mi is sokat tanultunk belőle. Tapasztalatainkat feltétlenül felhasználjuk a következő kurzusok szervezésénél, lebonyolításánál.

Néhány ízelítőül a résztvevők értékeléseiből:
  „Amennyire tartottam a csoportfoglalkozástól, annyira hasznosnak is tűnt, mert magamat nem tudtam jól érzékelni eleinte, de társaim folyamatos változását látva tükörként mégis lett viszonyításom a problémákra.”

„ .. ez a csoport megfelelő ütemben haladt, hagyott időt a megmozduló energiák feldolgozásához, és már vártam a következő találkozást..”

„Nagy örömmel tapasztaltam alkalomról alkalomra, hogy több oldalról közelítitek meg a témát, ez szerintem nagyon fontos. Így valódi.”

 „Szeretném megköszönni azt a sok figyelmet, odaadást, kedvességet, inspiráló és szemnyitogató gondolatot, amit kaptam Tőletek. Érdekesen finom egyensúlyt képviseltek a finomság és a szókimondás között, de ezt nem kell külön akarnotok, mert a lényetekből fakad. Ez azért fontos, mert nagyon intim dolgokról beszélgetünk, ugyanakkor a legfontosabb dolgotok, hogy konkrétan kimondjatok dolgokat, mert ez csak úgy működik.”

„ Számomra Veletek vált egyértelművé és elfogadhatóvá, hogy lelki okai is vannak a gyermektelenségemnek, és úgy éreztem, már nem csak a felszínt kapargattuk, hanem áttörtük az eddigi blokkjaimat.”„Összefoglalva: én többet kaptam, mint amit a leírás alapján vártam..”

Már szervezzük is következő csoportjainkat, de erről majd a következő - ígérem, néhány napon belül felkerülő - bejegyzésből értesülhettek.

És akkor még valami, amit első soraimban már érintettem, hogy miért is nincs több bejegyzés...

Először - bevalljuk őszintén - éreztünk egyfajta feszültséget amiatt, hogy írni kéne már valamit. De mit? És miért nem tudunk? Amikor annyi érdekes összefüggés van, annyi fontos információ...
A csoport tulajdonképpen megadta a választ a kérdésre. Mindannyian annyi mindent tudunk már, olyan sok forrás áll rendelkezésünkre, ahonnan eltérő minőségben ugyan, de sok mindent megtudhatunk a meddőségről, annak testi, lelki vonatkozásairól, lehetőségekről. Olvashatunk mások sikereiről, kudarcairól, módszerekről és technikákról. Ez is fontos persze... Bár néha túl sok. Mindenki "mindent tud".
De mi nem az információterjesztésre köteleztük el magunkat, hanem a tapasztalati útra. Arra, hogy tapasztalásainkban meglássuk elakadásainkat, kódjainkat, amelyek robotpilótaként tartanak mellékvágányon. És ha van belátás, ha van belső megértés, akkor van igazán esély a változásra.

Kint és bent, fent és lent egyaránt...

Szóval valószínű, ezért nem írtunk eddig, és ezért nem fogunk ezután sem túl sokat. Csak a lényeges információkat ahhoz, hogy eljussunk egymáshoz azokkal, akik indíttatást éreznek arra, hogy egy időre kézen fogjuk egymást az Úton.